Nem reprezentatív felmérésünk alapján az interneten vásároló magyar válaszadók közel 80%-a hajlandó lenne többet fizetni, ha részletes és helyesen írt termékleírásokból tájékozódhatna, azonban a helyesírási hibák és az elütések eltántoríthatják az érdeklődőket. Úgy tűnik, megéri a vállalkozóknak webáruházaik szövegezésébe pénzt és energiát fektetni.
Néhány héttel ezelőtt készítettünk egy kérdőívet – arra voltunk kíváncsiak, hogy befolyásolhatja-e a vásárlással kapcsolatos döntéseinket a webshopok helyesírása. Egy hónap alatt mintegy 1100-an válaszoltak a felmérés kérdéseire. A feleletek túlnyomóan – a továbbiakban idézett hozzászólásokkal egyetemben – egy Facebook-hirdetés nyomán érkeztek be hozzánk. A hirdetésben 18 év fölötti, Magyarországon élő, internetes vásárlás (vagyis nem kifejezetten a nyelvhelyesség) iránt érdeklődő nőket és férfiakat jelöltünk meg célközönségként, ennek ellenére is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy nem reprezentatív kutatást végeztünk. Kiindulópontként egyikünk, a korrektorként és szerkesztőként dolgozó Mosolygó-Marján Erzsébet korábbi kérdőívének eredménye szolgált, ennek alapján a válaszadók 88%-a nem vagy nem szívesen rendelne olyan webáruházból, amely helyesírási hibákat és elütéseket tartalmaz. Egy LinkedIn-párbeszéd sarkallt arra, hogy mi, a szovegirotkeresek.hu csapata (Kótis Nikoletta és Cseh Vanda) összefogjunk Böbével, és egy új kérdőívben, néhány statisztikai szemponttal kiegészítve, szélesebb körben érdeklődjük meg a felhasználóktól, hogyan vélekednek a kérdést illetően.
Feltűnő az ellenőrzés hiánya
Feltehetően nem létezik hibátlan könyv, és a webszövegektől sem várhatjuk el a tökéletességet. Korábban már írtam arról, hogy a nyomtatott kiadványok szövegezését általában több szakember: korrektor, időnként lektor, továbbá szerkesztők is átnézik, ezzel minimalizálva a hibalehetőséget. A weboldalakon megjelenő tartalmak zömét tekintve valamiért nem alakult ki ez a többlépcsős folyamat – kevés olyan szövegíróról hallottam, aki csak korrektúrázott anyagot ad ki a kezei közül, és az online újságok sem mindig alkalmaznak olvasószerkesztőt és korrektort; amennyiben mégis, egy-két fő valószínűleg nem képes tucatnyi szerző irományát kijavítani. Így tehát nem meglepő, hogy az interneten fellelhető szövegek színvonala (nyelvi és tartalmi értelemben egyaránt) finoman szólva is vegyesnek nevezhető.
Abban valószínűleg egyetértenek a munkáltatók, hogy szükség van valakire, aki jól megírja a honlapjuk szövegeit. A felmérés is ezt igazolja: a válaszolók 98,1%-a tartja fontosnak, hogy olyan webáruházból rendeljen, amelyen részletes termékleírásokból tájékozódhat – a szövegírók pedig ezeknek a szövegezésében tudnak segíteni. De mi történik akkor, ha a feltöltött irományokban (írja meg azt szakember, munkavállaló, titkárnő vagy a főnök maga) egy-kettőnél több hiba található? Hiszen attól még, hogy valaki jól fogalmaz, még nem biztos, hogy helyesen is ír. Hadd idézzem a hirdetés alatti legnépszerűbb kommentet: „Magyar webáruháznál zavar. Ez az igénytelenség egyik jele (nem olvassa át, hogy mit is akar posztolni vagy reklámozni, eladni). És ha ebben igénytelen, akkor talán másban is az.”
Nem trollkodni akarnak azok, akik felhívják a figyelmet a problémára
A kérdőívre válaszolók közül majdnem mindenki (94,7%) találkozott már olyan webshoppal, amelynek a leírásai elütéseket vagy hibákat tartalmaztak. (Arra, hogy nemigen létezik hibátlan szöveg, kiváló példa, hogy valaki szólt: honlapunk kezdőlapján felfedezett egy felesleges betűt. Javítottuk, és ezúton is köszönjük az észrevételt!) Akadt, aki megjegyezte, hogy az elgépelést és a helyesírási hibát külön kezelné: „Ha látszik, hogy egy véletlen elütés, az nem zavar, emberek vagyunk, hibázunk, főleg, ha túlórában, S. O. S. kell az anyag. Ha hemzseg a nyelvtani hibától, következetesen rosszul írja, akkor viszont meggondolom a rendelést – ha a reklámra igénytelen, akkor másra is. Ugyanígy árulkodó a reakció a hiba jelzésére – ha megköszöni, hogy szóltam, és kijavítja, akkor szimpatikus, ha elküld melegebb éghajlatra, akkor nem rendelek, mert az esetleges minőségi hibák jelzéséért is inkább anyázni fog.”
Saját bevallás alapján a válaszadók 90%-át zavarja a rossz helyesírás. A Facebook-bejegyzésekben található „bakikra” is érvényes ez: a kitöltőknek több mint a fele (53,2%-a) szóvá tette már legalább egy ismerősének vagy az adott vállalkozás képviselőjének azt, mit rontottak el. A jelzés nem egyenlő a trollkodással, sőt a vásárlókon kívül az üzletfeleknek is érdekében állhat a munkájukhoz köthető honlapok színvonalának az emelése – és ebbe a nyelvi oldal is beletartozik.
Egy hozzászóló online marketingesként szokta tudtára adni partnereinek, amennyiben webáruházaikban hibára lel: „Voltak ügyfelek, akik hálásak voltak a jelzésemért, viszont voltak olyanok is, akik úgy álltak hozzá, hogy »minek kijavítani, így is megy a bolt«. Ezt a hozzáállást sosem fogom megérteni; egy igényes webshop egyik alappillére a helyesen megírt tartalom.” A kérdésre, hogy az eddigi tapasztalatokra visszagondolva hogyan kezelték a vállalkozások azt, amikor a válaszadók (potenciális) vásárlóként hasonló megjegyzést tettek, vegyes reakciók érkeztek a probléma elhárításától kezdve a semmit nem tevésen át egészen a zaklatást kiáltásig.
Sok hiba, kamuwebshop?
Egy konkrét példát említve („Egy cég úgy hirdeti a Facebookon termékeit, hogy ha azokat választod, »érezni fogod a külömbséget«. Mit teszel?”) a kitöltők mindössze 6,5%-a nyilatkozott arról, hogy nem érdekli, mit és hogyan írnak le, mivel a szándék a fontos. Vajon rendelnének-e olyan vállalkozástól, amelynek az interneten megjelenő anyagaiban több hibát is felfedeznek? Erre a válaszadók 74,1%-a nemet mondott – ők úgy gondolják, ha egy vállalkozás ebben igénytelen, akkor előfordulhat, hogy mást is hanyagul kezelne, például a termék minőségét, a kiszállítás folyamatát vagy az ügyfélszolgálati kérdéseket illetően is joggal lehetnek kétségeik. Az egyik kommentelő gyanúsnak találja a hibáktól tobzódó szövegeket: „Vagy kamu, vagy lehúzás, vagy valami nem korrekt dologra enged következtetni.” Csak nagyon kevés ember akadt (a válaszadók 2%-a), aki azt az opciót jelölte be, hogy ettől függetlenül vásárolna, és egyáltalán nem fontos számára a kérdés.
Egyesek nem kizárólag az internetes rendeléseket illetően vélik problémásnak a trehányságot. „Nem is kell webáruháznak lennie, mindenhol zavar. Nincs rá mentség, nincs kifogás. Mert ha például webáruház, akkor legyen annyi igényesség benne, hogy rendesen megcsinálja. Ha csak »sima« poszt, hozzászólás, miegyéb, akkor is legyen az emberben annyi, hogy ha már van egy anyanyelve, képes legyen tisztességesen használni.” Megint más az újságírók munkáját firtatta ebből a szempontból – ez azonban nem tartozott szigorúan véve a témához; itt írtam korábban erről.
Amikor teoretikus kérdésként feltettük, hogy két, hasonló termékeket forgalmazó webshop közül melyiktől rendelnének szívesebben: amelyik tömören fogalmaz, mégis, a szövegek rövidsége ellenére elütéseket és helyesírási hibákat is tartalmaz, vagy a kicsivel drágább, de részletes és informatív, helyesen írt leírásokat közlő oldalt, a válaszadók 79,9%-a a második lehetőséget választotta; vagyis hajlandóak lennének valamivel többet fizetni, ha tudnák, mit és milyen minőséget kapnak a pénzükért. Olyan kommentelő is akadt, aki megjegyezte, hogy az olcsóbb terméket veszi meg ugyan, de azután, hogy előtte más oldalakon elolvasta a hosszabb és helyes leírást.
Hogyan lehet javítani a hibaarányon?
Egy hozzászóló a beépített helyesírás-ellenőrzők szükségességéről írt (például Word, LibreOffice, de a Nyelvtudományi Intézet ingyenes moduljait is említettem korábban): komolytalannak véli azt a vállalkozást, ahol nem veszik a fáradságot ezeknek a használatára. „Igénytelenség; nekem ezt sugallja az ilyen webshop. Olyan érzés, mintha a szomszéd gyerekkel csináltatták volna meg »okosba«. Más, nem idetartozik, de agyérgörcsöt kapok az olyan »komoly« cégektől, vállalkozóktól, webshopoktól stb., ahol gmailes kontakt van. Gagyi.”
Gondolnak-e arra a cégvezetők, hogy a weblapjaikon megjelenő szövegek korrektorok általi ellenőrzése minimális erőforrást kíván, mégis presztízsértékkel bír a vásárlók szemében? Természetesen ez a válaszadók összetételétől is függ: jelen esetben többségében legalább középiskolai (arányaiban: 39,1% érettségi, 55% főiskolai vagy egyetemi diploma, 2,7% doktori) végzettséggel rendelkező, városban (43,4%), Budapesten vagy Pest megyében (43,2%) lakó emberekről, nőkről (85,3%) van szó, mivel az ő feleleteiket (is) elemeztük.
Az életkort taglaló válaszok kapcsán legalább akkora szórásról beszélhetünk, mint az anyagi helyzetet tekintve. Az eredmény alapján a kérdőívet kitöltők nettó jövedelme nem tükrözi azt, hogy észreveszik-e, valamint zavarják-e őket az internetes szövegekben fellelhető hibák. Kissé leegyszerűsítve, de úgy tűnik: a nyelvi igényesség mint elvárás nincs összefüggésben azzal, hogy a vásárlóknak mennyi pénz érkezik havonta a számlájukra. Meglehet, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők az olcsóbb boltot választják, de ez nem jelenti azt, hogy nem zavarja őket a hiányosság, vagy ne nézelődnek szívesebben azon a helyen, ahol részletekbe menő és jól megírt szövegek olvashatók.
#korrektortmindenszöveghez
A kérdés az, hogy a webáruház-tulajdonosoknak, a Facebook-oldalak kezelőinek, illetve a felkért szövegíróknak a munkáját befolyásolja-e ez. Törekszenek-e a javulásra, ignorálják az igényt, esetleg elgondolkodnak egy korrektor (vagy legalábbis egy helyesen író szövegíró – sajnos ez sem mindennapos) megbízásán. Mert ami egyszer kikerül az internetre, arról véleményt formálhatnak a fogyasztók és az érdeklődők is; a vállalkozás reputációját tehát nem csak a termékek minősége és a kiszolgálás színvonala növelheti.
Amennyiben elgondolkodtatott a cikk tartalma, és van honlapod, amelyet szeretnél valakivel átnézetni, fordulj az említett szakemberekhez! Manapság sok önjelölt szakival találkozhatunk, amikor egy-egy feladatra keressük a megfelelő partnert. Ezért is nagyon fontos, hogy még mielőtt bárkivel is szerződést kötnél, nézz utána, hogy tényleg a megfelelő jelölttel dolgoznál-e együtt. Az ismerősi ajánlás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a te igényeidnek is megfelel az, amit az adott szövegíró vagy korrektor kínál. Előfordulhat, hogy nem lesztek egymásnak szimpatikusak – megkockáztatom, hogy ha egyébként egy jó munkaerővel állsz szemben, aki minden kötelezettséget időben és olyan minőségben végez el, ahogyan elvárod tőle, nem baj, ha nem erőssége a bájcsevegés.
Akár korrektorral, akár szövegíróval van dolgod, a megbízás előtt kérj referencialistát, lehetőleg hasonló projektekkel, amelyből láthatod, hogyan javít vagy ír az illető. Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tud ilyet mutatni, kérj rövid próbamunkát, amelyből látni fogod, valóban ért-e a szakmájához, illetve tetszik-e neked a munkája. Telefonon is beszélgethettek néhány percet; ha szerencsétek van, az összhangból azonnal tudni fogjátok, hogy megtaláltátok az ideális partnert.
Mi ezekben tudunk segíteni:
– honlap bejegyzéseinek (cégbemutató, rövid hírek, blogbejegyzések) írása,
– tartalommenedzsment (új cikkek írása és feltöltése képekkel, linkek elhelyezése a szövegben, meglévő bejegyzések nyelvi lektorálása),
– angol–magyar fordítás,
– Facebook-posztok készítése (szövegírás és képszerkesztés),
– korrektúrázás és olvasószerkesztés.
Kótis Nikoletta és Cseh Vanda fentebb felsorolt szolgáltatásairól itt olvashatsz bővebben, Mosolygó-Marján Erzsébet oldalát és tevékenységeit – korrektúra, szöveggondozás, szerkesztés – pedig emitt találod. Blogjaink elérhetősége: Szövegírót keresel? – Szövegírás, fordítás, korrektúrázás és Helyesen magyarul.
Frissítés: az erről a cikkről szóló blogbejegyzés egy napig az Index címlapján is látható volt (nem mi választottuk a címét). A rövidebb szövegváltozat a 2020. novemberi Édes Anyanyelvünkben, a hosszabb cikk pedig az E-nyelv Magazin honlapján jelent meg. Köszönjük a szerkesztők megtisztelő bizalmát!
