telefonszám

+36-70-60-90-209

Írni mindenki tud – Vagy mégsem?

Írni mindenki tud – Vagy mégsem?
Mindannyiunkat megtanították általános- és középiskolában a magyar nyelv szabályaira, egy részére legalábbis. (Aki pedig szeretett volna mélyebbre ásni az alapoknál, valószínűleg a továbbtanuláshoz is hasonló szakirányt választott.) Ezért naivan azt feltételezhetjük, hogy írni mindenki tud – vagy tudnia kellene. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű.

Régen minden jobb volt?

Habár a sajtó hangos vitatémát kínál arról, hogy a NAT az irodalomórákra mely költőket és írókat emeli be, illetve veszi ki onnan, nyelvünk folyamatosan változó szabályairól kevés szó esik a médiában, pedig ez minden magyarul beszélő/író embert érint. Az, hogy egyszerűen máshogyan jegyzünk le kifejezéseket, mint néhány évvel ezelőtt, nem különösebben felkapott téma. Igaz, politikához sem köthető, így csámcsogni sem lehet rajta. A nyelvhelyesség fontosságának hangsúlyozása elveszni látszik az ideák harcában. Vagy nem akarunk róla tudomást venni, vagy el sem jut hozzánk a hír. Harmadik lehetőségként rezignáltan megállapítjuk, hogy a régi szép időkben nem így volt, a nyelvromlás megállapíthatatlan folyamat.

Gondoljunk csak bele: a csoda szép kifejezést nem is olyan régen még egybeírtuk. Aztán megjelent A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása (AkH12), és kiderült, hogy aki 2015. szeptember elseje óta csodaszépet ír, bizony hibát követ el. A Nyelvtudományi Intézet honlapjának vonatkozó részén magunk is ellenőrizhetjük: a csodaszép leírása ma már nem érvényes írásmódot követ. Az AkH12. alapján a csoda szép a helyes alak, „mert a nyomatékosítást kifejező szókat különírjuk attól a szótól, amelyre vonatkoznak”. Felháborító? Nem az. Szokatlan? Amennyiben most hallunk először a módosulásról, mindenképp.

Ahogy előzőleg a mesék helyenként csapnivaló helyesírásáról szóló cikkemben említettem, a szabályok gyakran változnak, nyelvünk folyamatosan alakul. Ennek nemcsak az a jele, hogy évtizedekkel ezelőtt még fogalmunk sem volt arról, hogy mi az az e-mail, ma már többféleképpen is lejegyezhetjük (e-mail, email, sőt az AkH12. óta az ímél forma is elfogadott). És bármikor koptattuk is az iskolapadot, amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy 2015 szeptembere óta észszerű – tehát nem ésszerű – a szabályzat.

A nyelvi vita az érdeklődés jele

Ahhoz, hogy ezekkel tisztában legyünk, el kell fogadnunk a formálódás tényét, a nyelvhasználók és a lehetséges „megoldások” sokféleséget. Ha szívügyünkként kezeljük a nyelvi kérdéseket, nem szabad örök érvényű igazságokra és megdönthetetlen álláspontra helyezkednünk. Sok szerző/szerkesztő például meg van győződve arról, hogy amit ő leír, az úgy jó, ahogy van, és nem fogadja el a korrektúrázott verziót. Néha érdemes vitába szállni, hiszen a szerkesztők sem mindentudók, és előfordulhat, hogy nem a megfelelő személyhez kerül az anyagunk. (Találkoztam olyannal, aki végletekig lebutította és meghúzta a megadott karakterszám szerint, internetes női portálnak szánt cikkemet, sőt a Vanda által korrektúrázott kéziratot megfejelte néhány helyesírási hibával, ezért végül nem engedtem megjelentetni a szöveget.) Márpedig ha egy szerkesztő nincs tisztában a szabályokkal, akkor az olvasóktól hogyan várhatjuk el azt, hogy helyesen és választékosan fogalmazzanak, amikor szóvá tesznek valamit, mondjuk, egy olvasói levélben?

Mivel online – és magánkiadásoknál – nem feltétlenül működik a klasszikus ellenőrzési folyamat (szerkesztők, korrektor és lektor alkalmazása), mint a hagyományosnak nevezhető magazin- és könyvkiadásban, gyakorlatilag bármi kikerülhet a világhálóra. Értékes tartalom és szemét, objektívnak szánt tanulmányok és megtévesztő szándékú irományok egyaránt. Ezek helyesírásáról általánosságban elmondható, hogy mivel legfeljebb egy (fő)szerkesztő bírálja felül az írásokat, több hibát találunk például egy blogban, mint egy kinyomtatott újságban. Persze attól is függ, milyen felületeket hasonlítunk össze, de ugyanannak a magazinnak az internetes és a print példányain is zongorázni lehet a különbséget.

Tudni kell (el)engedni

Nézzük az itthon is egyre népszerűbb növénynek, a ginszengnek a leírását. Nem ginzengként, z-vel, hanem sz-szel írandó, ahogy pár hónappal ezelőtt Vanda felhívta rá a figyelmemet. Igaz, magam is meggyőződhettem volna papírra vetés előtt a helyes formáról, ha egyből a Nyelvtudományi Intézet helyes-e így elnevezésű oldalán ellenőrzöm a szót. Utánanéztem (megjegyzem, a modul nem 100%-ig megbízható, ezért érdemes szótárakkal kiegészíteni a keresést), elfogadtam, azóta így használom. Egy kapcsolódó Facebook-posztom alatt egyszer valaki odakommentelt, annyit, hogy „ginzeng”. Az illetőnek a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) oldala sem volt elég meggyőző. Azt hiszem, ha a nem is olyan régen még az MTA részeként működő Nyelvtudományi Intézet tanácsadó szolgálatától kértem volna állásfoglalást a tanacs@nytud.mta.hu e-mail-címre írva, valószínűleg az sem lett volna elegendő bizonyíték arra, hogy a ginszeng elfogadott kifejezés. Kerüljük a sértődést, és ne csak azért, mert elképzelhető, hogy a következő kiadáskor már a másik írásmód is bekerül a szótárba. Ha valakit nem lehet nem lehet észérvekkel meggyőzni, rá kell hagyni. Így észszerű.

Ne legyen az internet pöcegödör!

Visszatérve egy pár héttel ezelőtti párhuzamra, és arra, hogy mindenki tud írni: Mancika képes lehet eladni megunt holmijait a Jófogáson, valószínűleg nem fogják megszólni a helyesírási hibák miatt. De ha neki kell megfogalmaznia a céges honlapra kikerülő szöveget, amellyel a vállalkozást reprezentálja, akkor igenis számít, hogy mit és hogyan közvetít. Az, hogy ez „csak” egy internetes felület, nem lehet kifogás. Pontosan azért nem, mert mindenki számára elérhető, bárki láthatja, és véleményt alkothat. No nem a sorok szerzőjéről, hanem az adott vállalatról.

A fent olvasható kifejezések mind fellelhetők az interneten, többek között hírújságok, webshopok, álláshirdetések olvashatók ilyen szövegezéssel. Mindössze két videócím és egy instagramos hozzászólás színesíti a képet. Amennyiben téged, kedves olvasó, nem zavarnak a példák, nyugodtan kattints tovább. Ha azonban érdeklődsz a szövegminőséggel kapcsolatos kérdések, valamint megvalósult projektjeink iránt, javasoljuk, hogy kövesd Facebook-oldalunkat.

Segíthetünk

Úgy érzed, hogy a vállalkozásodat reprezentáló szövegeket is jó lenne felülvizsgálni? Igényled, hogy honlapodra bejegyzéseket írjanak, vagy a már meglévő textusokat korrektúrázzák? Netalán weboldalad, katalógusod vagy egyéb kiadványaid teljes tartalmát lektoráltatnád nyelvhelyességi szempontból? Szívesen fogadsz kereső- és felhasználóbarát javaslatokat? Akkor a lehető legjobb helyen jársz: kérj ingyenes árajánlatot kapcsolati űrlapunkon, vagy írj nekünk az info@szovegirotkeresek.hu címre! Szolgáltatásainkról itt olvashatsz.

szövegírót keresek e-mail

Kattins a képre, és küldj e-mailt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó cikkek

Kótis Nikoletta szövegíró-korrektor interjúja az Anyamagazinban

Az első interjúAz első interjú

Habár a honlapunkon olvashatjátok rövid bemutatkozásunkat, ezúttal az Anyamagazin újságírója, Hrdina-Bárány Zsuzsi interjúvolt meg többek között vállalkozással, helyesírással, jótékonykodással és anyasággal kapcsolatban. Én pedig megtudtam tőle,